Nyitólap
Bunyevácok ...
    ...nem horvátul
       beszélnek
    ...nem horvátok
Bizottsági tájékoztató
Pro és contra
Nyelv+szótár
Vers zene kolo
Népszokások
Szótár
Családnevek
Neves bunyevácok
Történelem
Származás, őshaza
1848-49.
TRIANON
KÁDÁR & TITÓ
Aláírásgyűjtés
Könyvek, újságok
Kisebbségi jogok
Tudomány MTA
Holokauszt
Támogatók
Vendégkönyv
Etnobiznisz
Sajtónak
Kapcsolat


Čestite vam Materice! - Bunyevác anyák napja

MATERICE – uvik padaju u drugu nedilju prija Božića i treću nedilju Adventa (Došašća). Materice su veliki bunjevački izvorni narodni običaj, u narodu nazvan ko - ''čelo Božića''- kad se čeka porođenje Kristovo. Običaj kojim se kazuje štovanje materi- materinstvu, kad sva zafalna dica u duši poštivaje sićanje na muke s kojom ji mater rađa i velike materinske ljubavi dok ji odranjiva, pa joj rado i veselo iđu čestitat Matarice. Bunjevci Materice i Oce vezuju za IV Božiju zapovist: ''Poštuj oca i mater''. Materice obavezno čestitaju dica pa i oženjeni svojim ženama, materama, majkama i drugim bliskim ženama - obavezno udatim. Panti se običaj: novi zet prvi put dolazi u kuću mladinih roditelja, kad babi čestita Materice iako su svatovi bili tijekom godine (za Dužijancu). Novi zet se obavezno darivo sa uzimaćom košuljom a ćer sa novim ruvom. Dicama je dopušteno da iđu u druge kuće - poznatih. Matarice imaje obaveznu čestitku koju dica moraju kazivat da bi ji domaćica darivala:

Faljen Isus, gazdarice!
Čestitam vam Materice.
Ja sam došo priko mora
Da mi date malo ora.
Snašla me je strašna muka,
Da mi date i jabuka.
Vidijo sam i ovaca,
Da mi date i novaca.
Napolju je zdravo zima
Molim jednu čašu vina!

Odgovor je '' Navike faljen bio! Fala, živi i zdravi bili!''. Materčari se časte sitnim kolačima i vinom, darivaje se tirolskom maramicom, jabukom nazabadanom s novcima i orovima. Ovaki bućur simboliše: napridak, zajedništvo, sriću i zdravlje. Matarice se i u današnje vrime održavaje u većini bunjevački kuća. Najlipše je kad se poslipodne svi u familiji skupe kod roditelja u kuću. Tušta puta bude zdravo zima, velika poledica, snižna vijavica i velike daljine, al ništa to ne spričava bunjevačku dicu (svi koji imaju žive roditelje) da održe ovaj običaj na kojeg su zdravo ponosni. Kroničari su ga zabilužili samo kod bački Bunjevaca, al ovaj lip običaj poprimili su i drugi, posebno Srbi i Mađari na podunavskom prostoru. Na ovaj dan obavezno se iđe na groblje pokojnicama. OCE- uvik padaje u zadnju nedilju prid Božić, odnosno četvrtu nedilju Adventa ( Došašća). Obavezno se čestitaju očevima, muževima, didama, stričevima, ujacima i drugim oženjenim muškarcima.Postoji običaj kod muške dice, da udaraju paloru da bi dobili srebrnjak. Tom prilikom moraju znat ovu pismu deklamovat:

Nek su slavne MatericeČekaju vas materice
I čestiti oci Čekaju vas oci
Sad su pune kotarice Lipe pune kotarice
Oravi zlovoljci! Orovo zlovoljci
Iđte, dico čestitajte I jabukaj med orima
I torbak poneste, Lipa pa crvena
I paloru svugdan dajte Bugeri su u nji oma
Za strije ona jeste! Na polak zabodeni!

Zatim livim dlanom uspravno pokaziva ''onom kom čestita oce'' po desnom dlanu križ i kaže: ''Križalice, Bogalice, pukac''. Onda mora lupit dlanom da dobro pukne. Ako uspije da pukne, prstom pokaziva dlan da dobije paloru - krajcaricu, novac."
Ni čašćenje ni pokloni nisu zapanćeni ko kod materica al se običaj sačuvo do danas. Dešava se da Oce padaju na Badnji dan, onda se obavezno posti, iako je veselo, al bez većeg gošćenja.
Obavezno se iđe na groblje pokojnima.

Tekst:        TRADICIONALNI OBIČAJI BAČKI BUNJEVACA
Prof. Bela Gabrić, i Alojzije Stantić.

Materice - Bunyevác anyák napja

Ősi szokás szerint, a bácskai bunyevácok advent (eljövetel) harmadik vasárnapján tartják az anyák napját (Materice). Ezt a hagyományt Karácsonyfőnek is nevezik, amikor valójában a megváltó születését várva, valamennyien tisztelettel gondolunk az édesanyákra. Egyben ez az anyaság, az öröm és a szenvedés, az mérhetetlen anyai szeretet, egyházi vonatkozásban a szűzanya köszöntésének a napja. Ekkor a gyermek őszinte háláját és megbecsülését jön kifejezni egy kedves versikével, mondókával. Kezet csókol, meghálálja szüleinknek, nagyszüleinknek, a hitvesnek, és minden közeli férjezett asszonynak az életet, az önzetlen törődést, a neveltetést. A bunyevácok a Meterice és az Oce ünnepet, a téli ünnepkörben a IV. parancsolathoz kötik, mely így szól: „Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked”. Nem csak a gyermekek mennek el köszönteni, hanem a már nős férfiak is. Különösen fontos ez a vő számára, aki ezen a napon lépheti át először a fiatalasszony szüleinek a küszöbét. Anyósának ekkor csókol kezet hálája jeléül, hogy kedvesét felnevelte, még akkor is, ha a lakodalmat az év más szakában (aratáskor) tartották meg. Vejét az anyós ünneplő inggel, férjhez adott leányát pedig új ruhával ajándékozza meg a köszöntés után. A gyermekeknek kivételesen engedélyezik, hogy szomszédoljanak, de csak közeli ismerősökhöz kopoghatnak be. Ilyenkor az alkalomhoz illő, következő mondókát kell ismételgetni, némi ajándék reményében:

Isten éltesse méltóságos gazdasszony!
Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Azért jöttem a tengeren át
Hogy diót kapjak meg almát
Mert nagy és felelős a dolgom
Hosszan kell járnom és hálálkodnom
Bárányt is láttam sokat,
Kaphatnék-e annyi garast,
A hideg, a fagy sem gyötörne
Forralt bort, ha töltene!

A válasz mindig ugyanaz: Mindörökké! Köszönöm, kedves egészségére mindenkinek! A köszöntőket apró süteménnyel és borral kínálják, sok helyen tiroli zsebkendővel ajándékozzák meg őket, a gyermekeket pénzérmével tűzdelt piros almával, héjas dióval jutalmazzák. A puttonyba, és útra való a haladást, a közösséget, az összetartozást, az egészséget és a boldogságot jelképezi. Materice ünnepét mind a mai napig bunyevác családi napként tartják számon. Rendszerint délutánonként jön össze az egész család, ám az apró gyermekek már kora reggel, az ágyában köszöntik fel édesanyjukat. Sok esetben már nagy hidegek vannak odakinn, jég és hó fedi be az utakat, hófúvás nehezíti meg a közlekedést. Mindez nem jelenthet akadályt. Néprajzkutatók zömében csak a bunyevácoknál jegyezték fel ezt a szép hagyományt, melyet a dunamenti szerb és magyar családok is tőlük vehettek át. Materice napján az egész család kiment a temetőbe is, hogy leboruljon az ősök emléke előtt. Az Oce, vagyis az apák napja advent negyedik vasárnapján van. Ekkor köszöntenek fel minden édesapát, nagyapát, nagybácsit és a közeli rokonok közül a házas embereket. A serdülő fiúk, az ifjak általában, paroláznak (versben szónokolnak), annak reményében, hogy a felköszöntöttek a tetszés jeléül ezüstpénzzel jutalmazzák igyekezetüket. Az alkalomhoz illő mondóka hosszú és furfangos, dicsérő, ám nem túlbecsülő, alázatos és mégis büszke határozottságra vall. A mondóka után a szónok bal tenyerét a felköszöntött személye felé emeli, szemébe néz, majd jobb kézzel keresztet vet, végül nagyot tapsol és oda tartja a markát jelezvén, ide az apró pénzzel... Apák napján nem szokás az ajándékozás, a vendégeskedés és a kínálgatás, a szokás azonban a mai napig tartja magát, Megtörténik, hogy az Oce éppen karácsony vigíliájára (Ádám Éva napjára) esik, amikor egyébként is szigorú böjtöt kell tartani, így az örömnek nem szabad nagy hangot adni, szerényen visszafogottan kell ünnepelni. Ezen a napon is illik ellátogatni a temetőbe.

Szöveg:        BÁCSKAI BUNYEVÁC NÉPSZOKÁSOK
Bela Gabrić tanár úr, és Alojzije Stantić néprajzkutató nyomán
Fordította:Király László