Emberi jogi ,kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság Dr.Lukács Tamás elnök úr részére

Emberi jogi ,kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság
Dr.Lukács Tamás elnök úr részére

A bunyevácok Észak-Bácskában élő déli szláv nép. Több mint 300 éve élnek hazánkban a Szabadka-Baja-Zombor háromszögben.

Az évszázadok során sokan asszimilálódtak közülük a magyarságba, horvátságba és a szerbségbe. Ennek ellenére az 1941-es népszámlálás során Szabadkán 43 832 fő, a ma Bács-Kiskun megyében található bunyevácok lakta településeken 7259 fő vallotta magát bunyevácnak. 1945-ben a több százezer elüldözött és lemészárolt magyar és német áldozat árán hatalomra került Tito betiltotta a bunyevácokat és horvátnak minősítette őket. 1956 után Tito a korábbi „láncos kutya” Kádár jó elvtársa lett, Magyarországon is elindult a bunyevácok szervezett horvátosítása. Korábban minden olyan népszámláláson, ahol előre megadták a választható nemzetiséget, szerepelt a bunyevác kategória. 1960-ban már a szerb és a horvát mellett csak egyéb délszláv kategória volt, 1980-tól már az se.

Bár a kommunizmus bukása után Szerbiában újra önálló nemzetiség lett a bunyevácság (Nemzeti Tanácsot alakíthattak, az iskolákban oktathatják a bunyevác nyelvet, népszámláláskor szabadon megvallhatják identitásukat), Magyarországon a horvát orientációjú kül- és gazdaságpolitika (Kalasnyikov, közös vállalatok, Adriai tenger vonzereje) miatt ez még várat magára.

A horvátosítás ellen a rendszerváltás után többször is tiltakoztak a hazai bunyevácok, a horvát politikai blokkolás eddig sikeresnek bizonyult. 2006-ban hiába gyűjtöttek össze egy népi kezdeményezés keretében több mint 2000 aláírást, az országgyűlés az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársai által írt „szakértői” anyag alapján készült, az MTA elnöke által jegyzett állásfoglalásra hivatkozva elutasította a kezdeményezést.

A külföldi fórumok megkeresése és a nemzetközi jogorvoslati lehetőségek helyett (előtt) a bunyevácok még egyszer végigjárják a hazai utat.

2009-ben ismét megkeresték a Magyar Tudományos Akadémia elnökét a szokásos kérdéssel, mely a bunyevác kisebbségi népcsoportnak a Magyarországon honos népcsoportok felsorolásában való szerepeltetésére vonatkozott. Ez esetben az akadémia két tagja, a társadalomtudományokban és a szlavisztikában megkérdőjelezhetetlen tudású és nemzetközi szaktekintélynek számító professzorok írták az elnök által szignált szakvéleményt, mely nem látta akadályát az önálló nemzeti kisebbségi státusz elnyerésének. Az akadémikusok „csak” történelmi, nyelvi, antropológiai és néprajzi szempontból vizsgálták, hogy a magyarországi bunyevácok megfelelnek-e a kisebbségi törvény előírásainak. Politikai szempontokat és a horvát lobbi érdekeit nem vették figyelembe.

Az Akadémia tagjainak álláspontján felbuzdulva 2010-ben a bunyevácok újból elindították a népi kezdeményezést és ismét összegyűjtötték a szükséges számú aláírást. Így megteremtették annak a lehetőségét, hogy a nemzetközi fórumok helyett a magyar parlament tárgyalhassa újra ügyüket. Szomorúan tapasztaljuk, hogy a horvátok továbbra is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy félrevezessék a döntéshozókat és megakadályozzák a bunyevác kisebbség önállóságának visszaállítását . Bár az Alkotmánybíróság –amely szintén csak jogi szempontokat mérlegel, politikaiakat nem- elutasította összes kifogásukat, régi fegyverhordozóik, az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet igazgatónője és munkatársa által készített „szakértői összefoglaló” és az ez alapján készült, Pálinkás József által jegyzett újabb állásfoglalás elutasító a bunyevácokra nézve. Szerencsére a független magyar országgyűlést nem kötelezi az akadémia elnökének véleménye, az ismert események után reméljük, nem is befolyásolja. Már önmagában az is figyelemre méltó, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, dr. Pálinkás József másfél éven belül egy kérdésre két egymással szöges ellentétben álló állásfoglalást ad ki. Az azonban megengedhetetlen, hogy az állásfoglalás és a hozzá kapcsolódó elemzés logikai képtelenségeket, alapvető szakmai hibákat és csúsztatások tömegét tartalmazza. A legaggasztóbb a az Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet volt és jelenlegi igazgatójának más forrásokban és a „szakértői” összefoglalóban olvasható gondolatai, ami a lenini nemzetiségpolitika maradványa és a XXI. századi Európában meggyőződésünk szerint vállalhatatlan és védhetetlen.

Laikusok számára is könnyen érthető és átlátható, hogy a kapcsolódó statisztikai adatok a legutóbbi, 2001-es népszámlálásra vonatkozó adatsora teljes egészében manipulált. (Az illetékes hatóságok természetesen a megfelelő szaktudás birtokában majd eldöntik, hogy ez a manipuláció kimeríti-e a hamisítás tényállását.) Míg a korábbi népszámlálási adatokat feltüntető sorokból világosan kiolvasható, hányan vallották magukat szerbnek, horvátnak vagy bunyevácnak, addig a legutóbbi népszámlálásról közölt adatsorból az állapítható meg, hogy a kérdéses településen senki sem vallotta magát bunyevácnak. Ez elég valószínűtlen annak ismeretében, hogy a KSH illetékes osztályától kapott adatok szerint 2001-ben a 40 éve tartó horvátosítás és a kérdezőbiztosok gyakori elutasítása ellenére 337 személynek sikerült beíratni nemzetiségként a bunyevác megjelölést. A bunyevácokra és a horvátokra vonatkozó adatokat több hete települések szerinti bontásban is megkértük hivatalosan a KSH-tól. Bár ezek közérdekű adatok és mindenkinek szíve joga megtudni, eddig nem kaptunk választ. Ezúton kérjük az Elnök urat, hogy a részletes adatokat (horvát, sokác,bunyevác, stb.) , település szerinti lebontásban anyanyelv, nemzetiség, nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz való kötődés és a kisebbségi nyelvet családi, baráti körben használók viszonylatában a KSH-tól megkérni szíveskedjék. Hasonlóan kérnénk, hogy az anyanyelvén kívül beszélt nyelvként a bunyevácot megjelölők adatait is szíveskedjék megkérni településenként.

Anyanyelvként 351 fő jelölte meg a bunyevác nyelvet, anyanyelvén kívül beszélt nyelvként 773 fő. Összességében tehát több, mint 1100 ember beszélte a nyelvet. Mellettük természetesen több ezer fő rendelkezik bunyevác identitással és származással. Az ellenük folytatott szellemi-nyelvi népirtás megakadályozására és az alapvető kisebbségi jogok (önkormányzat alapítása, anyanyelv oktatásának biztosítása, szabad identitásválasztás lehetősége) biztosításához kérjük a politikusok és a közvélemény segítségét.

A bunyevácok több száz éves múltra visszatekintő önállóságukat kérik újra. Nem a horvátságból akarnak kiválni –amit tévesen sok sajtótermék terjeszt- hiszen a magyarországi bunyevácok nem tartoztak a horvát nemzetbe soha . Ezen a tényen az sem változtat, hogy a szocialista nemzetiségpolitikának és az azt követő etnobiznisznek köszönhetően számos bunyevác elhorvátosodott . Az erőszakos asszimiláció ellenére a bunyevácok nem horvát származásúak, nem horvátul beszélnek (hanem az anyanyelvükön, bunyevácul) és nem vallják magukat horvátnak.

További információk az info@bunyevac.hu e-mail címen, a 06/20/4999-569-es mobilszámon vagy a helyi tarifával hívható 06/21/2005250-es telefonszámon üzenet hagyható.